
Hétfő este 9, a férjemmel éppen arra készülünk, hogy megnézzünk egy újabb részt a sorozatunkból:
- Mit csinálsz? Nem úgy volt, hogy filmezünk?
- De-de jövök már, csak elpakolom a kinetikus homokot az étkezőasztalról.
- Dehát az el volt pakolva! Amikor befejezték a játékot, a lányok szépen összeszedték és visszacuccoltak mindent a dobozba.
- Tudom.
- Akkor nem elfér ott? Ráérünk holnap eltenni.
- Nyugi, ez nem valami rendmániás baromság, csak prevenció.
- Hogymi?
- Tudod te, milyen veszélyes ezt itt, szem előtt hagyni?
- ???
- Reggel ezek ketten felkelnek, kimennek a nappaliba, meglátják, játszani akarnak vele, én azt válaszolom majd, hogy csak a holttestemen keresztül, mert így is egy örökkévalóság, mire elkészülnek, erre mind jól összeveszünk, a Nagy minimálisan megsértődik, a Kicsi maximálisan behisztizik, késve indulunk el az oviba, emiatt jól beszorulok a dugóba, a munkahelyemre se érek be időben, csak akkor, amikor a mélygarázsban már tuti nem lesz hely és parkolhatok majd hat utcával arrébb, ahonnan csak a környékbeli építkezések miatt feltúrt sáros utakon tudok visszagyalogolni az irodába, pedig holnap pont a bézs magassarkú csizmámat akartam felvenni.
- Érthető. *körbenéz a lakásban* Van még itt valami, ami ennyire veszélyes?
🤷♀️😁
Salty

🤣
KedvelésKedvelés