Kávézni sokan, sok országban szeretnek, de ez az ital mégsem bír mindenhol egyforma jelentőséggel.
A Balkánon a kávé és az elfogyasztásával töltött (bőséges) idő szent és sérthetetlen, már-már kulturális jelentőségű tevékenység.
Eleinte én is nagyon furcsának találtam, hogy gyakorlatilag százméterenként van egy kávézó vagy ahogy a helyiek hívják kafić, de időközben rájöttem, hogy ezek a vendéglátó egységek itt a társasági élet sarokkövei.
Ha valaki megkérdezi, hogy „hoćemo na kavu?“, az egy általános meghívás az együtt töltött időre, miközben kávét (vagy valami mást) fogyasztotok az egyik szimpatikus kávézóban.
Hétvégente akár órákig is elüldögélnek társaságok egy-egy csésze fekete mellett, a dalmát „pomalo“ (lassan, nyugodtan) filozófia szerint beszélgetve és az élet minden területén – még a munkahelyeken is – kapcsolatépítő jellege van az együtt hosszan elköltött kávénak.
Ez leginkább abból eredeztethető, hogy a balkán országaiban a délszláv-török kávékultúra terjedt el, míg pl. Magyarországon a bécsi kávéházakból ismerős, esetenként cukrászdával egybekötött kávézás a trend.
Mivel a kávéfogyasztás kimondottan társasági élmény, ezért az „elviteles fekete“ intézménye létezik ugyan, de fehér holló, a legtöbben maximum szökőévente, szükségből vetemednek ilyesmire, talán ennek is köszönhető, hogy a balkáni országokban nincsen pl. Starbucks sem.
De nem csak a kávézók világa különleges, az otthoni kávéfőzés is másabb, mint tőlünk északabbra.
Ha itt bemész egy bármilyen boltba, hogy otthonra őrölt kávét vegyél, akkor külön kell az – egyébként nálunk is használatos – egyszerű kotyogósba valót keresni, mert tízből kilenc csomag az egészen finomra darált, szinte por állagú, török kávéhoz való őrleményt tartalmazza.
Nem tudom, ismeritek-e a kávéfőzésnek ezt a módját: hagyományosan egy nyeles fém edényben a džezvában (dzsezvában) kell annyi vizet a megfelelő mennyiségű púderszerű kávéval elkeverni, ahány adagot készítünk, majd lassú tűzön addig melegíteni, amíg krémes, barna hab nem képződik a tetején.
Főzés közben tilos kavargatni és azt sem szabad megvárni, hogy felforrjon, mert akkor a hab tönkremegy.
Így, ahogy van, megy bele a csészébe, de mivel szűretlen kávéról van szó, a fogyasztás előtt érdemes néhány percet várni, hogy a zacc leülepedjen.
Ha jól készítik el, akkor nagyon finom tud lenni, bár – és ezt félve írom le, nehogy visszavonják a letelepedési engedélyem 😁 – nekem nem a kedvencem.
Džezvában főtt feketét főleg otthon isznak az emberek, a kávézókban – bár léteznek kimondottan török kávét kínáló helyek is – többnyire szemeskávéból, ipari gépekkel készítik, de ettől függetlenül rengetegen gondolják úgy, hogy a szűretlen az IGAZI, minden más csak tűrhető pótlék.
Ti ittatok már török kávét? Ha igen, hogy ízlett? 😊
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
Hát én bevallom, nálam az elviteles kávé sokszor életmentő délután hazafelé menet, meg időm sincs beülni valahova. Viszont a 3:1 vagy a 2:1 nálam nem a kávé, hanem kb. a víz kategória, nagyjából semmilyen hatással nincs rám. A régi munkahelyemmel szemben volt egy italbolt , ahol árultak frissen főzött kávét, na az olyan erős volt, hogy ha éjszaka alig aludtam is, biztos, hogy legalább egy időre magamhoz térített. Mindennapos vendég voltam ott:)
Kávés sztori: egy volt kolléganőmmel, aki Erdélyből származik, egyszer beültünk egy kávézóba, mert kint éppen özönvízszerű eső tombolt, és vártuk az ítéletidő végét. Meghívtam egy kávéra: ő tejeskávét kért, én capuccínót. Kihozták a rendelést, belekőstol, majd közli, hogy ennek kávéíze van. Nézek rá bután: persze, hiszen azt kértél. Ó, dehát ő nem erre gondolt, hanem a kakaóra, mert náluk Erdélyben a kakaót tejeskávénak hívják. Na basszus:)
KedvelésKedvelik 2 ember
Én is szoktam elviteles kávét kérni, főleg a munkahelyemre menet (odabenn szar a kávé), mert nem lenne pofám nyugiban leülni és meginni, miközben már az irodában kéne lennem. (Mondjuk ezen csak én zavartatom magam, mások simán beülnek munkaidőben kollégákkal is. :D)
Olyankor mindig valahonnan a pult alól túrnak elő elviteles poharat meg fedelet, annyira ritkán kérik így a kávét emberek. 🙂
Ezt már máshol is hallottam! Itt az oviban is láttam, hogy “gyerekkávé” lesz a reggeli mellé, kicsit meg is lepődtem, hogy ez vajon mi lehet, csak nem adnak nekik tényleges kávét, de kiderült, hogy kakaó. 🙂
Ez lehet regionális is, az én környezetemben senki nem hívja a kakaót tejeskávénak, soha sehol nem láttam még így nevezve, csak az ovis étlapon. 🙂
KedvelésKedvelés
a gyerekkávé nem a macikávé/cikória?
KedvelésKedvelés
Lehet, csak itt más “márkájú”, ennyire nem jártam utána, csak annyit mondtak, hogy csokis tejital, én meg elfogadtam. 😀
Bár tudom mi az a macikávé, nálunk otthon nem volt szokás venni, szerintem maximum én is az oviban kóstolhattam, de nem emlékszem rá egyáltalán.
KedvelésKedvelés
Nálunk is szar a kávé a munkahelyen, nem is szoktam inni, csak ha “vészhelyzet” van, azaz kb. állva elalszom:) Akkor is csak úgy tudom meginni, ha rövid kávé/lágy íz kombót állítok be, ha rövid kávé/normál íz, akkor érezni rajta valami kesernyés utóízt, hiába teszek bele tejet + édesítőt.
Itt a gyerekeknek van igazi gyerekkávé, macikávénak hívják, mert egy maci van a dobozon. Ez valami instant cukrozott por, tejjel isszák, régen az én fiam is itta.
Másik kávés sztori is eszembe jutott: anyukám mesélte, hogy ők régen elég szegények voltak, nem tudta, mi az a kávé. Egyszer 56 után kaptak valami segélycsomagot külföldről, amiben volt szemes kávé. Az unokatestvérével kibontották, anyukám a szájába vett egy szemet, és összerágta. Persze borzasztó keserű volt, az unokatestvére meg kérdezte, hogy milyen? Ő meg nem akarta bevallani, hogy iszonyat szar, összeszorított szájjal csak annyit mondott, hogy “nagyon finom”:) Utána évekig nem ivott rendes kávét:)
KedvelésKedvelik 1 személy
Képzeld, most direkt meggugliztam a macikávét és azt írják, hogy azért lett MACI a neve, mert a benne található maláta és cikória szavak kezdőbetűiből ez jött ki. 😀
KedvelésKedvelik 1 személy
Ha lehet állítani a gépet, érdemes lehet megnézni, mert nagyon sokat számít az ízben pl hogy milyen hőmérsékleten főzi. Ha túl forró akkor keserű lesz, ha nem elég meleg akkor meg nem finom. Én is gyászosan soká jöttem rá, hogy nem szabad túlmelegíteni bele a tejet mert attól is keserű lesz.
KedvelésKedvelik 1 személy
Tavaly beszélt rá a férjem, hogy vegyünk egy elektromos tejhabosítót, de nem fűztem hozzá nagy reményeket, azt hittem, hogy csak még egy felesleges konyhai eszköz lesz, amit majd lehet takarítani és sosem fogjuk használni.
Aztán végül annyira bejött, hogy azóta csak úgy iszom a kávét.
Tökéletes hőmérsékletű, tökéletes állagú tej és már az sem érdekel, hogy mosogatni kell utána, mert annyival jobb így a kávé. 😀
KedvelésKedvelik 1 személy
Gondolom a tejes kávé, cukros kávé szentségtörés arrafelé?
Egyszer ittam Albániában egy családnál, ahhoz képest, hogy natúr nem szeretem, iható volt. (Udvariasságból mind megittuk lelkesen. :D)
De hogy ezért nincs Starbucks, azon jót nevettem, és tényleg! Itthon alig lehet benne leülni, a forgalma valóban jóval nagyobb, mint a leülős helyek száma.
KedvelésKedvelik 1 személy
Simán lehet tejeskávét és cukros kávét is inni, a török kávéba is sokan már alapból belefőzik a cukrot és tejet is szoktak adni utólag (mondjuk tényleg csak egy löttyintésnyit). 🙂
Nem tudom pontosan, hogy miért nincs Starbucks, de ha megnézed, a balkáni országokban tényleg sehol nincs (lehet nem is próbáltak errefelé terjeszkedni), de biztosan köze van a kávéfogyasztási szokásokhoz. 🙂
Itt is nagyon jó biznisz a kávézó, nem is tudom összesen mennyi lehet csak Zágrábban, de nehezen tudsz 100 métert megtenni anélkül, hogy elmennél egy mellett. 🙂
(Pont most hétvégén ittunk egy-egy kávét a férjemmel “odakinn” – 4,5 eurót fizettünk két tejeskávéért, szóval annyira nem sajnálom őket. :D)
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem tudom itthon miért ennyire népszerű a Starbucks mert a kávéjuk borzalmas, szerintem legalább részben a tini korosztály miatt akik beülnek sütizni meg turmixozni.
Pár hónapja cukor nélkül iszom a kávét, sose gondoltam hogy erre képes leszek, kifejezetten finom így, bár tejszín kell bele. Mondjuk tény hogy így sokkal jobban érezhető, ha rossz a kávé.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én mér elég régen cukor nélkül, tejjel iszom a kávét, de régen nagyon szerettem a mindenféle szirupos, habos-babos “kávékat”.
Még Pesten sokszor megjutalmaztam magam a Mccaféból valami karamellás, tejszínes lattéval – mondjuk akkor már nem reggeliztem, ami nem is csoda, mert azok a cuccok több száz kalóriát tartalmaznak – és pár hete eszembe jutott, hogy elmegyek nosztalgiázni, kipróbálom a sütőtökös lattét.
Basszus, két kortyot tudtam belőle inni, annyira geljnek éreztem. Mintha torta lenne folyékony formában. 😀
KedvelésKedvelés
Már én is cukor nélkül iszom, pedig régen cukorral is csak a vérnyomásom kedvéért nyomtam le. 🙂
A neszkávé meg egyre ihatatatlanabb. 🙂 Abba még megy a cukor, a többibe csak (növényi) tej. Vagy narancslé. Na, az még zseniálisan finom! 😉
KedvelésKedvelés
Narancslé? :O Csak úgy bele a kávéba? Milyen arányban?
Ma – az óraátállítás áldásos mivolta miatt – kísérletező kedvemben vagyok! 😀
KedvelésKedvelés
Fejfájásra kaptam a tippet, eredetileg citrommal. De narancslével finomabb. Én kb felesbe szoktam, de van, hogy annál kicsit kevesebbet. Általában úgy, hogy pont iható legyen.
KedvelésKedvelés
Egy fél citrom bele csavarva a brutál erős espressoba, migrén és másnaposság ellen kiváló.
KedvelésKedvelik 1 személy