A nagylányommal voltam terhes, amikor elhagyta a számat az a mondat, hogy „burek nélkül lehet élni, csak nem érdemes” – mert akkoriban annyira rá voltam kattanva, annyira kívánta a szervezetem ez a balkáni töltött tésztaremeket, hogy nem telt el úgy nap, hogy ne ettem volna egyet.

A bureket leginkább a réteshez hasonlítanám, mert nagyon hasonló, papírvékonyra nyújtott tésztából készül, amit ugyanúgy megtöltenek és megsütnek, csak itt kimondottan sós, laktató töltelék kerül bele.

Az igazi burek az egyértelműen a darált húsos változat. Ha mindenféle előtag, kiegészítő szavak nélkül, csak simán egy bureket kérsz, abból mindenki a húsos verzióra fog asszociálni, de korántsem ez az egyetlen töltelék, amit a pékségekben, burek-sütödékben készítenek.

Szintén nagyon népszerű a „burek sa sirom”, azaz a sajttal töltött változat is, bár ebben az esetben a sajtot nem úgy kell értelmezni, ahogy azt mi magyarok tennénk.

Az egyik legjellegzetesebb balkáni tejtermék a „svježi sir“, ami tükörfordításban friss sajtot jelent, de a valóságban egy krémesebb túróhoz vagy tejföllel elkevert túróhoz hasonlít és azon túl, hogy sokan kenyér mellé, magában is fogyasztják, rengeteg ételbe – pl. a burekbe is – belekerül.

A sima, sajtos (túrós) verzió mellett sok helyen spenótos-túrós (burek sa sirom i špinatom) ízű burek is kapható, de vannak, akik pl. az apróra felkockázott, fűszeres krumplis tölteléket szeretik a leginkább.

Sőt, egy pékségben még különböző édes töltelékekkel is kísérleteztek, de ez nem volt igazán hosszú életű próbálkozás.

A burek tradicionálisan két különböző formában kapható – bureksütödékben általában egy nagyobb átmérőjű, mély, kerek tepsiben rétegezik a tésztát és a tölteléket, majd pizzaszelethez hasonló módon, gyakorlatilag főételként árulják, míg a pékségekben leginkább a kisebb kiszerelésű és útközben is könnyen fogyasztható „motani burek” az elterjedt, amikor a kinyújtott tésztalapokat megkenik a töltelékkel, hengerszerűen feltekerik, majd egy-egy csíkot csigába csavarva kisütnek.

Én is próbálkoztam már elkészíteni a kedvenc sajtos burekemet itthon, de egyszer sem sikerült szakadás nélkül olyan vékonyra kinyújtani a tésztát, ami ehhez szükséges, így megállapítottam, hogy a házi burek készítéséhez egészen biztosan ötven pluszos bosnyák babuskának kell lenni.

Mindenki másra esküszik, van akinek az számít, hogy minél lédúsabb, vastagabb legyen a burek, mások azt szeretik, ha egy kicsit ropog a tészta, van aki szerint csak a húsos az igazi burek, mások pedig mindig sajtosat vesznek.

Ahány ember, annyi ízlés, de egy biztos: a burek örök.

Ha a balkánon jártok, kóstoljátok meg ti is!

Salty