Most vasárnapra egy olyan bejegyzéssel készültem nektek, ami recept, tipp és sütisütős trükk is egyben – hátha lesz benne olyan információ, amit ti is tudtok hasznosítani a saját konyhátokban. 🙂

Linzert biztosan sütött már szinte mindenki, de akik még nem, ők is kóstoltak már akár házi, akár bolti verziót, így nagyjából van egy elképzelésük arról, hogy milyennek is kell lennie.

Omlósnak, puhának és minél több napig áll, annál finomabbnak! 😉

A tésztáját rendkívül egyszerű elkészíteni, a hideg vaj (nem margarin!) és a 3-2-1 szabály a lényege, miszerint:
30 dkg liszt, 20 dkg vaj és 10 dkg porcukor szükséges egyetlen tojássárgájához, de én pluszba mindig szoktam egy kis citromhéjat is belereszelni, hogy még jellegzetesebb íze és illata legyen.

Fontos, hogy miután összegyúrtuk a tésztát, legalább 30-40 percet pihentessük folpackba tekerve a hűtőben, mert a kezünk melegétől valamennyire megpuhul a vaj és könnyebb úgy kinyújtani, ha előtte visszahűtjük.

A linzertésztából viszont nem csak linzert lehet készíteni!

Én sokkal jobban szeretem ezt használni a gyümölcsös kosárkák alapjaként, mint az egyébként hivatalosan “ahhoz tartozó” receptet, mert könnyebb formázni és sütés közben kevésbé változik meg a kosarak alakja (még minimálisan sem emelkedik meg a közepük), de másfajta kekszek tésztájaként is gyakran gyúrom a sima linzeralapot össze.

Volt, hogy hozzákevertem egy evőkanál kakaóport vagy a kinyújtott tésztát kiszúrtam mindenféle sütiformával és miután kisütöttem őket, az egyik oldalukat olvasztott csokiba mártottam és megszórtam apróra vágott dióval-mogyoróval, de ha valamilyen különleges mintázatot vagy formát szeretnénk kialakítani a kekszeinken, a linzertészta akkor is tökéletes választás.

A fenti képen látható nutellával töltött Jack Skellington (The nightmare before Christmas) sütik mintáit például szabadkézzel alakítottam ki és sütés közben egyáltalán nem deformálódtak el a legvékonyabb vonalak sem.

A leggyakrabban viszont nem linzert vagy kekszeket sütök ebből a tésztából, hanem pitét.

Szerintem omlósabb és lágyabb, mint a hagyományos pitetészta, így gyakorlatilag mindig ez az alap, bármilyen ízesítésű pite is készül itthon.

A végére még a gyümölcsös piték töltelékével kapcsolatban szeretnék egy tuti tippet megosztani veletek: egy csomag vaníliapuding csodákra képes!

A legegyszerűbben úgy készíthetünk pl. meggyes pitét, hogy egy üveg meggybefőttről leöntjük a levet (ez kb. 3-3,5 dl szokott lenni) és a szokásos tej helyett ebben a lében főzünk ki egy csomag vaníliás pudingot. Amint a puding besűrűsödött, hozzáforgatjuk a meggyet és a keverék már kanalazható is a pite közepébe.

Ugyanez a trükk működik őszibarackkonzervvel is (a felezett barackokat érdemes kicsit kisebb darabokra vágni), a gyümölcs körül található cukros vízben kifőzött vaníliapudingból és az utólag hozzáadott barackokból szuper őszibarackos pitetöltelék lesz!

A hagyományos almáspite esetében is alkalmazható a módszer: miután lereszeltünk 4-5 nagyobb almát, nyomkodjuk ki a levét (itt is ügyeljünk rá, hogy minimum 3-3,5 dl mennyiség legyen), majd főzzük ki benne a pudingot, ha besűrűsödött, keverjük hozzá a reszelt gyümölcshúst is és már mehet is a sütőbe!

A készen vett befőttek, konzervek esetében nem kell még cukrot sem hozzáadnunk, mert azokban már eleve elegendő mennyiség van és a pite kellően finom lesz extra édesítőszer nélkül is; az almás (és más friss gyümölcsből készült) töltelékhez viszont érdemes ízlés szerint cukrot, fahéjat stb. keverni.

Ennél gyorsabb, kevesebb hozzávalót igénylő és praktikus módszer szerintem nem nagyon létezik, hogy tökéletes állagú és szuperfinom pitét kapjunk! 😉

Ti gyakran csináltok linzert (vagy pitét)?


Salty