Fenséges kígyóként tekereg,
Kecsesen sudár, karcsú tested,
Átlátszó, műanyag bőröd alatt,
Megmutatod nekünk a lelked.
Na meg azt is, amit éppen,
A gyerek orrából kiszedtem,
Miközben csóri porszívónk
Fullad, tiltakozik: mivé lettem?
Tágra nyílt, óriási szemekkel,
Figyelem fényes tartályod,
Ez most vajon új adag takony?
Vagy csak az előzőt gurgulázod?
Vígan táncolnak a cicakakik,
De te mégis bátran állod a sarat,
Nem csoda, hogy megszerettünk,
Látod? Már a baba is alig jajgat!
Ezúttal készen is vagyunk,
Ismét megmentetted a beteget,
Most elteszlek, de ne aggódj,
Előtte majd jól átmosom a beledet.
Köszönjük, hogy itt vagy nekünk,
És együtt toljuk a bölcsis lepra-szekeret
Amikor a szezonban beüt a pestis,
Már-már imába foglalom a nevedet.
Nemsoká’ itt a tavasz, de most még
Gyere kedves, szívásra, egy utolsóra,
Remélem jövő héten már nyugdíjazunk,
Bár nálunk akkor is te vagy az év dolgozója!

Salty