Manapság – bár nem újkeletű a dolog – nagyon divatos és felkapott a Montessori alapelvek mentén történő kisgyereknevelés. Egyre többen keresnek Montessori plecsnis óvodát és igyekeznek a mindennapokban is a főbb irányvonalak mentén élni és fejleszteni a csemetéiket.

Talán úgy lehetne pár szóban megfogalmazni és már-már túlzóan leegyszerűsíteni a Montessori-módszer alapelveit, hogy „önállóságra nevelés”. Ösztönzés arra, hogy a hat éven aluli kisgyerekek a saját érzékeikkel, a saját tempójukban fedezzék fel a világot és a környezetük összefüggéseit, ahelyett, hogy mindent megcsinálnánk helyettük vagy a szájukba rágnánk az általunk helyesnek vélt procedúrát és megoldást.

…de hogy néz ez ki a gyakorlatban?

Biztosan ti is láttatok már színes-szagos, szinte bemutatóteremhez hasonlító képeket modell gyerekszobákról, ahol minden egyes természetes anyagból készült játék alacsony, hosszú polcokon van tökéletesen elrendezve, a gyerekek lenvászon ruhái is hasonló magasságban, szabadon függnek a vállfákon és még egy miniatűr mosdó is ott figyel a sarokban a bézs törölközőkkel, hogy a csemetének a felnőtt méretű fürdőszobával se kelljen megküzdenie.

Abban valószínűleg mind egyetérthetünk, hogy amíg az ehhez hasonló környezetet egy intézmény többé-kevésbé meg tudja teremteni, addig egy családi házban, lakásban a legtöbbünknek nem állnak a rendelkezésére végtelen terek a tökéletes Montessori berendezéshez és a vizet sem feltétlenül akarjuk bevezetni a gyerekszobába.

Hogyan lehet mégis támogatni a Montessori-módszert az otthonunkban?

Nyitott polcos szekrény

Ha van rá lehetőség, válasszunk legalább egy nyitott polcos bútort a gyerekszobába, ahol a leggyakrabban használt játékokat tároljuk. Így a gyerek könnyen átlátja, hogy milyen holmik állnak rendelkezésre és szem előtt van minden, amikor valamit elő akar venni.

A nyitott polcok sajnos könnyen együtt járhatnak a káosszal, de ha minden játékot mindig ugyanott tárolunk rajtuk, akkor jó lehetőséget biztosítanak, hogy könnyebb legyen elpakolni és mindent a kirendelt helyére visszatenni.

Nálunk az a – Montessori intézményekben is alkalmazott – szabály, hogy egyszerre csak egy játékot szabad elővenni, másikat csak akkor veszünk le a polcról, ha az előzőt visszatettük a helyére (nem ideértve a kombinált játszmákat pl. plüssökkel és építőkockákkal), ezzel is elősegítve, hogy nagyjából rend legyen a gyerekszobában.

Mi egy sima Ikeás polcos szekrényt használunk erre a célra, ami azért külön remek, mert kosarakkal is kombinálható, sőt, ha van elegendő helyünk, akkor fektetve is elhelyezhetjük, úgy ténylegesen mindent könnyen elér a legalacsonyabb totyogó is.

Nem gond persze az sem, ha csak állítva fér be a szobába a bútor, az alsó három polcot még az én apró négyévesem is feléri, a legfelső fakkot pedig így olyan holmik tárolására használjuk, amit nem szabad egyedül piszkálnia, vagy esetleg kézműves remekek is kiállításra kerülhetnek itt.

A kosarak/dobozok is nagyszerű szolgálatot tesznek, főleg apróbb, sok részes játékok tárolására (pl. legó), ezekből én kimondottan olyat választottam, amibe kívülről is be lehet látni, így ez is támogatja az átláthatóságot.
A polcon tárolt holmikat érdemes a pillanatnyi érdeklődés figyelembevételével rotálni, mindig az éppen aktuális kedvenceknek helyet biztosítva.

***

Kiskonyha / takarító eszközök

A kiskonyhát az egyik legkreatívabb, legsokoldalúbban használható játéknak tartom és amellett, hogy remekül szórakoztatja a gyerekeket, a használatával ráadásul játszva tanulnak a legkisebbek, még úgy is, ha nem intézünk valódi, folyó vizet a mosogatáshoz.

Érdemes többféle, jó minőségű (fából, fémből készült) eszközöket venni hozzá, olyan holmikat, amik a „felnőtt konyhában” is megtalálhatóak, így a gyerek könnyen le tudja képezni azokat a műveleteket, amibe a szülei bevonják főzés-sütés közben.

A kiskonyhát kiegészíthetjük seprűvel, lapáttal, szivaccsal, konyharuhával, hogy még autentikusabb legyen az élmény. Én sima ragasztószalaggal ellátott kampókat rögzítettem a kiskonyha oldalára, így oda könnyen felakasztható a mini seprű vagy akár a gyerek köténye.

***

Alacsony könyvespolc

Én nagyon fontosnak gondolom, hogy a könyvek könnyen elérhetőek legyenek a gyerek számára, ne csak akkor vehessék a kezükbe őket, ha a szülő odaadja valamelyiket. Szerencsére ma már a boltokban millió és egy földre helyezhető, alacsony könyvespolc közül lehet választani, amit a legkisebbek is felérnek, de az sem gond, ha esetleg helyszűkében mégis a falra (de elérhető magasságba) kerülnek.

Ahogy a mellékelt képen látszik, mi is a falra rögzítettük az egyébként földre szánt könyvespolcot, de az alsó két sort így is bőven eléri a négyéves és még akkor sem kell átrendezni a szobáját, ha a későbbiekben egy magasabb asztal kerül a polc alá.

***

Kreatív sarok

Ezzel kapcsolatban is hasonló véleményen vagyok, mint a könyvek esetében, érdemes úgy elhelyezni a rajzeszközöket, papírt, színezőket, hogy a gyerek kényelmesen válogathasson közülük.

Mi a különböző kézműves holmikat egy felnyitható tetejű asztal belsejében tároljuk, ami a hozzá tartozó székkel együtt pont megfelelő magasságú a 2-6 éves korosztály számára. A rajzeszközöket egy szintén Ikeás konyhai tárolódoboz szettben rendeztük el, így jól átlátható minden felszerelés és azonnal kéznél vannak, amikor a csemete alkotni szeretne.

***

Elérhető magasságú fogas és cipőtároló

Nem igényel különösebb pénzügyi erőfeszítést vagy helyet, hogy úgy alakítsuk ki az előszobát, hogy a gyerek egyedül is hozzáférhessen a saját cipőihez vagy le- és fel tudja akasztani a saját kabátját.

Mi a felnőtt cipőket zárt szekrényekben tároljuk, de ezeknek az ajtaja nehezen nyílik és nem eléggé átlátható a lányunk számára, ezért beszereztünk egy olyan padot, aminek az aljában van egy tárolórács, ahol kimondottan az ő lábbelijei kerültek elhelyezésre.

Így nekünk is egyszerűbb megkérni, hogy vegye fel a cipőjét, nem kell arra várnia, hogy majd mi elővesszük neki, ő maga is ki tudja keresni a megfelelő párat.

Viszonylag könnyen kialakítható egy alacsonyan lévő fogas is, ahová a gyerek a kabátjait akaszthatja. Nálunk a bölcsi első évében felkerült a falra, így a kezdetektől fogva arra szoktattuk, hogy önállóan keresse meg, vegye le és akassza vissza a kabátját, majd amikor már elég idős lett ahhoz, hogy egyedül is kivitelezze a műveletet, onnantól kezdve nem segítettünk neki felvenni sem, hanem magától öltözködik, mielőtt elindulunk itthonról.

A fentieken túl persze érdemes olyan kiegészítő holmikat használni, mint a több lépcsős zsámoly, lépcsős wc-szűkítő és konyhai fellépő vagy olyan ingyen is kivitelezhető megoldásokhoz nyúlni, mint például az ő ruháit, poharait, tányérait, evőeszközeit alacsonyabban lévő fiókokban tárolni, hogy a gyerek a lehető legtöbb dolgot önállóan is véghez tudja vinni.

Nem akarok hazudni, nyilván időbe telik, amíg képes lesz egyedül is felöltözni, kezet mosni, vizet tölteni, mosdóba menni, de nagyon megéri, mert nem csak nekünk felnőtteknek könnyebb úgy az élet, hogy az ilyen apró-cseprő, ám időigényes dolgokban nem kell rendelkezésre állnunk (pl. miközben éppen a kisebb testvér igényelné a figyelmünket), de a gyereknek is óriási élmény és büszkeség, hogy már egyedül is képes több olyan dologra is, amihez eddig a szülei segítségét igényelte.

Összességében én azt gondolom, hogy szuper, ha megtehetjük, hogy minél inkább a gyerek fizikai korlátaihoz és az önállósága támogatásához alakítsuk a házunkat vagy a lakásunkat, de ha szerényebbek a lehetőségeink, akkor sem feltétlenül szükséges többszáz négyzetméteres ingatlan és kirendelt belsőépítész; minimális energia- és anyagi ráfordítással is be tudjuk csempészni a Montessori gyereknevelés egy-egy elemét az otthonunkba.

Salty