Az olívaolajos cikkemben már említettem egy fél mondatban, de most, az ünnepek közeledtével talán érdemes egy kicsit bővebben is írnom az olajághoz kapcsolódó horvát húsvéti hagyományokról.

A ’horvát hagyomány’ talán nem is a legmegfelelőbb kifejezés erre, mert valójában egy katolikus egyházi rítusról van szó, de mivel Horvátország egy erősen katolikus többségű ország, így ezt a szokást is aktívabban sikerült életben tartaniuk, mint más nemzeteknél, ahol nem ennyire központi része a vallás a mindennapi életnek.

Vasárnap délelőttönként az utcákat járva rengeteg embert – fiatalokat, időseket, gyerekeket – látni, ahogy éppen a templomba igyekeznek, virágvasárnap (horvátul ’Cvjetnica’) pedig szinte mindannyiuk kezében ott van a jellegzetes olívaág is.

Ezen a közvetlenül Húsvét előtt egy héttel megtartott misén szokás ugyanis az ünnepre szánt ágakat megszenteltetni a világon minden katolikus liturgia szerint, csak az változik, hogy hol mi a szentelés tárgya.

Magyarországon legjobb tudomásom szerint a barka a leggyakoribb, az Adrián pedig az olajágra esett annó az emberek választása – nem csak azért, mert itt „az van kéznél”, hanem az extra, jelképes tartalma miatt is.

Míg a barka a tavasz és az újjászületés üzenetét hordozza, addig az olajfa ága a béke és a túlélés szimbóluma, ezért a szentelés után gyakran nem csak a húsvéti asztal díszeként funkcionál, hanem sokan egész évben az otthonukban őrzik, mert úgy tartják, hogy megelőzhetőek vele a veszekedések.

(Lehet, hogy nekünk sem ártana betenni egyet-kettőt a gyerekszobába. 😉)

Az olajág azonban nem az egyetlen növény, amit a horvátok megszenteltetnek Húsvét előtt.

A legdélebbi megyékben, Dubrovnik környékén zsenge pálmaágakat szokás virágvasárnap a templomba vinni, de nem ám csak úgy, az eredeti formájában, hanem díszes fonatokat készítve belőle!

A fenti képen láthatjátok, hogy hogy néz ki a ’Dubrovačka poma’, ami a tengerparton élő horvátok számára az egyik legértékesebb húsvéti szimbólum.

Ti szoktatok barkát (vagy valami mást) szenteltetni?

Salty